A metronóm egy szabályos időközönként ketyegő, ingás szerkezet, a percenkénti ütések számának beállítási lehetőségével. Segítségével pontosan meg lehet adni egy zenemű kívánt tempóját, illetve ellenőrizni lehet a hangszerjáték egyenletességét. A metronóm szó 1815-ből ered, és a görög metron = mérték, valamint a nomos = szabályozás összetétele. Gyártásának elindulása Johann Nepomuk Mälzel német mérnök nevéhez fűződik.
Már a IX. századtól kezdve kísérleteztek hasonló szerkezetek készítésével. Az első, nagyon hasonló szerkezetet Dietrich Nikolaus Winkel fejlesztette ki 1814-ben, Amszterdamban, és a zenei kronométer nevet adta neki. Az eredeti példány ma egy holland múzeum tulajdona. Találmányát nem védte le, így Mälzel, felhasználva az ötletet továbbfejlesztette azt, és Angliában, saját nevén szabadalmaztatta egy évvel később. A gyártás 1816-ban indult meg. Beethoven volt az első zeneszerző, aki műveihez metromómjelzést is használt (1817-től).
A ma használt metronómoknak is a Mälzel-metronóm az alapja. Az egyenletesen lüktető ingát rugó működteti, a sebességet pedig az inga karján elhelyezett ellensúly csúsztatásával lehet állítani. A kar felső részén skálabeosztás is található, a percenkénti ütésszám jelzésével (jellemzően 40 és 208 között). A hagyományos, mechanikus metronóm mellett ma már digitális modelleket is találunk a piacon, illetve számítógépre és okostelefonra letölthető szoftvereket is kifejlesztettek. A legtöbb digitális zongorának már alapfelszereltsége. A digitális változatok és a szoftverek többletfunkciója az ütemmutató megadásának lehetősége, így a metronóm minden 2-3-4. stb. ütésnél eltérő hangot ad.
A metronóm és a zongoraoktatás
Hogyan gyakoroljunk metronóm használatával? Különböző művészek és különböző tanárok különböző véleménnyel vannak a metronómmal történő gyakorlásról. Hozzátenném, különböző növendékeknek különböző tanácsot célszerű adni. Kifejezetten hasznos a metronóm használata, ha a növendéknek nehezére esik pontozott vagy egyéb, bonyolultabb ritmusképlet pontos eljátszása. Káros viszont, ha a játékmód gépies, zeneietlen.
A gyakorlás két területén javaslom a használatát:
- Ha egy etűdöt vagy egy technikailag nehéz darabot nem tudunk rögtön tempóban eljátszani, a mű egyes részleteihez megkereshetjük azt a metronómszámot, amilyen tempóban könnyedén megy a játék. Az egyenletes ketyegéshez hozzáigazítjuk a játékunkat, majd a tempót fokozatonként növeljük a soron következő eljátszásnál. Amint úgy érezzük, hogy elértük a kívánt tempót, célszerű metronóm nélkül folytatni a gyakorlást. Utólag ellenőrizhetjük magunkat, hogy tartottuk-e a tempót.
- Ha szeretnénk egy konkrét tempót megadni egy mű előadásához, a játék előtt adjunk magunknak néhány taktust metronómmal. Ha a szerző pontosan előírja a kívánt tempót, esetleg a darab különböző részeihez eltérő utasítást ad, célszerű mindegyik részletet előkészíteni metronómmal. Természetesen az a cél, hogy a tempóérzet megmaradjon, és előbb-utóbb metronóm nélkül is pontosan fel tudjuk idézni.
