Kocsis Zoltán zongora mesterkurzusa – 2016. szeptember 15-16.

Bartók Béla születésének 135. évfordulóján Bartók-évet hirdetett ki 2016 januárjában Balog Zoltán, az Emberi Erőforrások minisztere. A 2016/17-es évadra tervezett programok egy részének a Bartók Béla Emlékház ad otthont. Az Emlékház igazgatója – Király Csaba Liszt Ferenc-díjas zongoraművész – kezdeményezésére valósult meg a programsorozat részeként az a nemzetközi zongora mesterkurzus, mely Bartók szóló zongoraműveit és néhány zenekari mű zongorára átírt változatát dolgozta fel. A kétnapos mesterkurzust Kocsis Zoltán kétszeres Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész és karmester tartotta az Emlékház hangversenytermében.

A mesterkurzusra aktív résztvevőként 16 éves kortól jelentkezhettek zongora szakos hallgatók, zongoraművészek és zongoratanárok. A kiválasztott jelentkezők változatos műsorral léptek föl: hallottunk népdalfeldolgozásokat, népi ihetésű műveket, néhány darabot a Mikrokozmoszból, felcsendült Bartók legnépszerűbb zongoraműve – az Allegro Barbaro – és néhány különlegesség is, például a III. zongoraverseny I. tétele, melyet Művész úr maga kísért az erre a célra odaszállított pianínón, a Gyászinduló a Kossuth-szimfóniából, illetve A csodálatos mandarin négykezes átirata. A kurzust passzív résztvevőként sokan kísérték figyelemmel: zongoratanárok, művészek, konzervatóriumi és főiskolai, egyetemi hallgatók. A második napot gálakoncert zárta, ahol a növendékek már Művész úr által tanácsolt változtatásokat, javaslatokat beépítve szólaltatták meg a műveket. A koncertet még szélesebb közönség láthatta, hiszen a szakmabeliek mellett sok műkedvelő is csatlakozott.

Mind az aktív résztvevők, mind a szakmai közönség megszívlelhetett néhány nagyon fontos dolgot Bartók zenéjével való foglalkozással kapcsolatban. Néhány példa a teljesség igénye nélkül:

  • A tempóra, dinamikára vonatkozó és az artikulációs jeleket helyesen kell értelmezni. A bartóki kottakép jellmezően precízen tartalmaz minden utasítást, mely a kívánt hangzáskép minél jobban történő megközelítését segíti, Bartók igen választékos mind a kifejezések, mind a jelek használatában.
  • A metronómot helyesen kell használnunk. Bartók rendszerint pontos metronómjelzésekkel látta el a kottát: van, ahol az egész művet egy tempóban kell játszani, de gyakoriak az olyan művek, ahol több, különböző tempójú rész áll egymás mellett, olykor hirtelen váltással, sokszor pedig fokozatos átmenetet alkalmazva.
  • Népdalfeldolgozásoknál elengedhetetlen a népdalok szövegének ismerete, hiszen a hangszeren is úgy kell megszólaltatni egy-egy dallamot, ahogy énekelnénk: a szöveghez alkalmazkodó ritmusban.
  • Helyesen kell gyakorolnunk a darabokat. Minél hamarabb ki kell alakítani a pontos elképzelést, bele kell ültetni a fülünkbe a kívánt hangzást, és ehhez kell megkeresni és tökéletesre csiszolni a megfelelelő mozdulatokat. Meg kell érteni minden – dallami, harmóniai, dinamikai és tempóbeli – történést, és gyakorlás közben nyitott füllel ellenőrizni kell, valóban ezeknek megfelelően játsszuk-e a művet.