Mit kell tenned azért, hogy a zongorajáték valóban a hobbid lehessen?
„Ez csak egy hobbi, nem fontos.” Sokan úgy gondolják, hogy a hobbiként folytatott hangszerjáték nem lényeges része az életüknek, csak egy olyan időtöltés, ami a munka és a család után egy kis levezetés, kikapcsolás, ha épp marad rá idő. Azt hiszik, nem kell rendszeresen kézbe venni a hangszert vagy odaülni a zongorához, hiszen nem ebből élnek, az a profik dolga. Úgy állnak hozzá ehhez a tevékenységhez, hogy jó, ha van, de nem baj, ha nincs.
Aki valaha tanult már a hangszerén, és eljutott egy viszonylag magas szintre, az ő esetében elképzelhető, hogy kevés befektetett munkával is élvezhetően játszik. Aki viszont csak most tanul, vagy inkább tanulna, esetleg tovább fejlődne, az biztosan nem látja még át, hogyan lesz hallgatható, amit játszik. Ha úgy áll hozzá, ahogy sokan mások, hogy csak mellékes tevékenység, és nem tesz bele elég időt és energiát, hanem csak kicsit foglalkozik vele, amikor „van ideje”, és egyáltalán nem foglalkozik vele, amikor „nincs ideje”, bizony sohasem fogja megtapasztalni, mire képes a hangszerén. A tanára hiába adja tudása legjavát, a növedék, bármennyi tehetséggel rendelkezzen is, semmilyen látható eredményt nem tud elérni elköteleződés nélkül.
Számtalan esetben láttuk már, hogy a zongorajáték teljesen háttérbe szorult, amikor a tanulni vágyó, de nem elkötelezett felnőttnek tartósan több munkája lett, vagy ha épp bővült a család. Az eredmény minden hasonló esetben ugyanaz lett: a motiváció alábbhagyott, a tanulási kedv eltűnt, a kifogások viszont szaporodtak, a hangszer, esetleg az újonnan vásárolt zongora pedig ott porosodik a nappaliban.
Azért nem nyúl hozzá, mert miután egy kicsit már beletanult, érzi, hogy nem úgy szólalna meg, ahogy szeretné hallani, az ezzel járó frusztrációt pedig szeretné elkerülni. Megadja magát a frusztrációtól való félelemnek, és inkább eltemeti magában a korábban még motivációt jelentő vágyát, minthogy beletenné a munkát, és kibontaná ezt a vágyat. Attól is fél, hogy nem tudna beletenni annyi munkát, amennyi az élvezhető játékhoz szükséges lenne, pontosabban attól fél, hogy az erre fordítandó energiát a munkájától és a családtól kellene elvennie. Tulajdonképpen így saját magától veszi el ezt az időt, a saját énidejét, fejlődését, feltöltődését áldozza fel. Tényleg így kell végződnie a történetnek?
Akik azért hagyják abba a hangszerjátékot, mert a megtérüléshez képest aránytalannak érzik a ráfordítandó időt, az igazság felére már rájöttek. Az élvezhető hangszerjátékhoz szükséges technikai és zenei elképzelésbeli fejlődés ugyanis nem érhető el rendszeres idő- és energiaráfordítás nélkül. Az igazság másik felére viszont nem jöttek rá. Ez pedig az, hogy a cél érdekében saját magukon is dolgozniuk kell. A prioritások, a fontossági sorrend, a napi rutin megváltoztatása nélkül, a komfortzónán belül maradva nem fogják áttörni a plafont.
Csakis úgy lesz eredmény, ha a hobbinkat az életünk részének tekintjük ugyanúgy, mint a munkát és a családot. Az egy meg egy csak úgy lesz kettő, ha mindkét fél részt vesz az egyenletben, a tanár és a növedék is beleadja a maximumot, ami csak telik tőle. Olykor ki kell lépnünk a komfortzónánkból, hogy megtaláljuk az új hobbi helyét az órarendben, viszont ha egyszer beillesztettük, egy idő után rutinná válik, és úgy érezzük, hogy az lenne fájó, ha eltűnne az életünkből. Egyedül nem könnyű ilyen magas szintre emelni a motivációt, ezért van szükséged egy mentorra, aki nem enged lanyhulni, aki emlékeztet a kitűzött céljaidra.
Ha megvan a megfelelő hozzáállás, érezhető lesz a fejlődés. Nem csak szakmai értelemben, hanem a személyiség fejlődése is. Fel sem merülnek olyan kifogások, hogy most a gyereket kell fürdetni, most túlóráznom kell, most gyorsan el kell végeznem egy nyelvtanfolyamot. Helyette meglesz a napi szintű, vagy csaknem napi szintű gyakorlás, és a kezed alatt pedig az egyre nehezebb, és egyúttal izgalmasabb, szebb darabok, zeneművek.
Micsoda büszkeséggel fog eltölteni, ha a munkád gyümölcsét megosztod a családoddal, esetleg a munkatársaiddal is! Milyen nagyszerű élmény lesz meghívni őket egy-egy növendékhangversenyre! Mennyire másképp fognak rád tekinteni, ha azt érzik, hogy nemhogy nem vetted el tőlük az időt, hanem adtál nekik valami fontosat, amit nem kaphattak volna meg senki mástól, sőt tőled sem, ha nem építed be az életedbe a hobbidat.
A tanárodnak is mennyivel nagyobb élvezet lesz veled foglalkozni, ha így állsz hozzá, és mennyivel büszkébb lesz rád, hogy növendékeként szép eredményeket érsz el! Micsoda közös sikerélmény!
Mielőtt nekifogsz hangszeren tanulni, vagy ha ezt nem tetted meg előtte, akár közben is gondold át, mit jelent számodra ez a tevékenység, mennyire fontos része az életednek. Vegyél példát nagyszerű tanítványunkról, akinek sikerült számos nehézség közepette is megőrizni a zenélés helyét az életében.
Egy kétgyermekes családanyáról van szó, aki olyan országban él, ahol nincs hagyománya a klasszikus zenének. Gyermekkorában sokáig tanult zongorázni szülőhazájában, majd Magyarországon is, és egészen magas szintre jutott. 20 év kihagyás után kitűzte azt a célt, hogy népszerűsíti a klasszikus zenét lakóhelyén, és gyermekeivel is megszeretteti. Mivel az országban nincs jól képzett zongoratanár, maga tanítja gyermekeit, és arra is rájött, hogy ha ezt magas színvonalon szeretné, akkor ehhez saját magát is képeznie kell. Más út nincs, csakis online, videohívás segítségével, a lelkesedése viszont töretlen, a fejlődése mérhető.
Ha úgy érzed, hogy számodra is fontos a hangszerjáték, ennek megfelelően kezeld, és ennek megfelelően szánj rá időt és energiát. Keress egy tanárt, egy mentort, aki nemcsak a szakmát tanítja, hanem érti a lélektani hátteret is, és segít neked abban, hogy elköteleződj. Aki rávesz, hogy a napi, illetve heti rutinodba beilleszd a gyakorlást. Aki olyan feladatokat ad, és olyan elvárásokat támaszt, amelyek segítenek fenntartani a motivációdat. Aki kimozdít a komfortzónádból, és meghozatja veled a döntést, hogy mások előtt is játssz, és bevállald a szereplést növendékhangversenyeken. Aki eljuttat arra az álláspontra, hogy „Ez a hobbim, tehát fontos, mert rólam szól.”
Gyere, és foglalj hozzánk időpontot egy díjmentes konzultációra, ismerkedj meg velünk közelebbről is! Ha szülő vagy, és a gyermeked szeretnéd a legjobb kezekbe adni, látogasd meg Gyermekeknek szóló aloldalunkat. Ha pedig felnőttként magad szeretnél profi útmutatással tanulni, a Felnőtteknek szóló aloldalunk a tiéd.
| Mobil eszközön használd a Messenger alkalmazást: |
|---|
 |
