2023. december 17-én abban a megtiszteltetésben volt részünk, hogy növendékhangversenyünk vendége volt Várnagy Andrea Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, és a lányával, Farkas Lilivel közösen adtak egy kis ízelítőt a ZeneVarázslat programjukból. A koncertet követően azzal is megtisztelt bennünket, hogy kameránk elé állt, és elmondta, hogyan érezte magát, mit tapasztalt a rendezvényünkön.
Az alábbi videóban ezt az interjút közöljük, és néhány zenei részletet is megmutatunk a koncertről. Ha viszont olvasni szeretsz inkább, görgess lentebb, a videó alatt megtalálod az interjú szövegét.
Köszöntöm a kedves nézőinket. Juhász Balázs vagyok, a Hangrózsa Zongoraiskola alapítója, és vendégemként köszönthetem Várnagy Andrea Liszt Ferenc-díjas zongoraművészt, akivel a küldetésünk közös pontja az, hogy a klasszikus zenét szeretnénk megismertetni minél több emberrel. Andrea, ez a Te életedben hogyan mutatkozik meg?
Először is nagyon szépen köszönöm a megtisztelő meghívást. Én is pont azokkal a gondolatokkal érkeztem, hogy valóban a mi célkitűzésünk nagyon hasonló. Én azt gondolom, hogy nekünk azt kell megmutatni az embereknek, hogy a zenével ki lehet azokat a dolgokat is fejezni, amik szavakkal elmondhatatlanok, és hogy nagyon sokszor a muzsika gyógyír a lélekre, és én a színpadon állva próbálom ezt közvetíteni, Te pedig ott a zongora mellett, amikor az első hangokkal megismerkednek, illetve már el is tudják mondani azokat az üzenekteket, amiket a zeneszerzők a hangjegyek mögé rejtenek. Az én életemben ez úgy kezdődőtt, hogy mindig nagyon szerettem a színpadon állni, volt is egy olyan álmom, hogy én színésznő legyek, és teljesen szokványos a történet, és itt megint egy kicsit összekapcsolódunk, hiszen egy nagyon jó pedagógus személye az valóban tud utat mutatni ahhoz, hogy mondjuk egy gyerek akár élethivatásul válasszon egy pályát, mondjuk történetesen a zongoratanári vagy a zongoraművészi pályát, vagy pedig csak egyszerűen az életét színesítse, és gazdagítsa. Nekem is volt egy ilyen zongoratanárnő az életemben, aki megmutatta, hogy Beethoven, Mozart vagy Liszt világában milyen csodák rejlenek, és az ő hatására kezdetm el azon gondolkodni, hogy a zenei pályára lépek, és aztán ott kinyílt egy csodavilág, nagyon jó pedagógusok kísértek az utamon, nagyon-nagyon sok siker és nagyon sok kudarc, és nagyon sok bíztatás volt, hogy ezen elinduljak, és amikor én visszatértem Németországból – én Németországban, Münchenben, illetve Dortmundban végeztem – akkor az egy nagyon-nagyon szép attitűdje volt, hogy ugye megszülettek a gyerekeim, és az az érzésem volt, hogy talán az lesz az én misszióm, hogy a gyerekeknek megmutathassam a klasszikus zenében rejlő szépségeket és értékeket. És nincsenek véletlenek – a véletlen Isten fedőneve – a Filharmómiától akkor kaptunk egy olyan felkérést, hogy a versek segítségével mutassuk meg a zenében rejlő csodavilágot. És így indult az a koncertsorozat, amely aztán egy nagy mozgalommá nőtte ki magát, a ZeneVarázslat Mozgalommá, és több, mint 2 millió gyereket ért már el, határon innen, túl, sőt most már tengeren túl is, és ennek hatására elindultak ugye mind a nemzetközi négykezes zongoraversenyek, a mesterkurzusok, a zenei táborok, és gyakorlatig a mozgalomnak a munkája három pilléren nyugszik: a tehetséggondozáson, nagyon sok program szervezésén, illetve természetesen az én előadói-művészi munkásságomon. Ugye ez természetesen azzal kezdődik, hogy én kiállok a színpadra, és a négykezes partneremmel együtt bevezetem őket a klasszikus zene világába, aztán ezt követi a nemzetközi négykezes zongoraverseny, amelyre már mi várjuk őket, és ők megmutathatják, hogy nekik mit jelent a zene, és a találkozási pont pedig az, amikor már zenei táborokban, mesterkurtusokon találkozunk, és így segíthetem a zenei fejlődésüket.
Ez egy nagyszerű program.
Köszönöm szépen. A ZeneVarázslat Mozgalomnak a sikere talán azon a szimbiózison is alapul, hogy a társművészetek azok egymást erősítve tudják még inkább kifejezni a zene varázslatát, és még több csodát rejt így együtt, és én nagyon-nagyon szeretem azt, amikor a gyerekek úgy érkeznek a nemzetközi négykezes zongoraversenyre, hogy hoznak egy rajzot, illetve egy irodalmi művet, hogy nekik milyen érzáseik voltak a darab gyakorlása közben, mi játszódik le akár a lehunyt szempillák mögött, amikor gyakorolnak, tehát egyáltalán, hogy számukra mit jelent egy-egy zongoramű. És ez egy fantasztikus dolog, amikor elkezd a gyerkek képzelete, a fantáziája szárnyalni, és ott az a becsukott világ az egyszer csak megnyílik, és elkezdenek repülni a zenével. Rendkívül gazaggá tudja tenni az ember életét az, hogy ha le tud ülni egy hangszerhez. Akár el tudja ott mondani a bánatát, az örömét, és az egy csodálatos dolog, mondjuk ha egy Karácsony este például a gyerekeivel együtt muzsikál, ők énekelnek, és mondjuk például zongorán kíséri. Azon kívül nagyon nagy öröm számomra, hogy a ZeneVarázslat Mozgalomhoz a zenei élet kiválóságai a legnagyobb örömmel csatlakoznak: Kossuth-díjas művészek, a Magyar Művészeti Akadémia tagjai, és négykezes partnereimként is nagy boldogság velük együtt muzsikálni, de ugyanilyen szívesen teszem zeneakadémiai hallgatókkal, akik mondjuk a kurzusaimon részt vesznek, vagy pedig hát természetesen elsősorban az én középső gyermekemmel, a lányommal, Farkas Lilivel, és nagyon szereti a közönség azt az anya-lánya szimbiózist, és annak az üzenetét, hogy bizony-bizony le lehet ülni a szülőkkel együtt játszani, és ez adta az ihletét annak, hogy a legutóbbi négykezes zongoraversenyen már volt egy ilyen kategória, a szülő-gyerek kategória, sőt ennek egy olyan eredménye is volt, hogy elmondták, hogy azóta sokkal többet beszélgetnek a kamasz gyerekeikkel, volt aki ügyvédként, volt aki üzletemberként azt mondta, hogy például most emiatt a kategória miatt 20 év után újra leült a zongorához, és nagyon nagy kedve van együtt muzsikálni a gyerekével. A Kaposvári Nemzetközi Négykezes Zongoraverseny nyitókoncertjén játszottunk a Lilivel, és odajött egy kislány, és azt mondta, hogy na én most hazamegyek az anyukámhoz, és megmondom, hogy iratkozzon be a zeneiskolába, és ezután csak együtt zongorázzunk.
És természetesen nemcsak a zongoraverseny igazolja a ZeneVarázslat létjogosultságát, hanem az a sok-sok koncert is, mert egy művésznek azt hallani, hogy a gyerekek azt mondják, hogy ezután nem fogják letekerni a rádió gombját, és adnak egy esélyt klasszikus zenének, [háttérben zene: Grieg] vagy amikor látom azt az örömöt a szemükben, hogy hú, ezt a darabot ismerem, és én nem is tudtam, mondjuk, hogy ez Grieg-nek A hegyi király barlangjában című műve, mert azt gondolják, hogy egy telefon csengőhang, hát az nagy öröm, hogy legalább annak a követe lehettem, és azt a missziót teljesíthetem, hogy ezt a csodavilágot úgy kinyithatom számukra, hogy legyen bátorságuk belépni.
Mindig azt mondom, hogy a ZeneVarázslat az én negyedik gyermekem. Nagyon hálás vagyok Istennek, hogy három csodálatos gyermekkel ajándékozott meg, de a ZeneVarázslat az az álommegtestesülés, amit én egészen kicsi kislányként megálmodtam, és ezért szerettem volna zongoraművész lenni. És olyan jó azt hallani, hogy most már sokszor úgy aposztrofálják, hogy a ZeneVarázslat valóban egy sikertörténet. De én mindig azt mondom, hogy ezt nem lehetett volna egy közösség nélkül. Szoktam emlegetni Böjte Csaba szavait, aki egyszer nekem azt mondta, hogy tudod, hogy ha nem hiszel a jó emberekben, akkor kezdj el valami jót tenni. Meglátod, hogy mennyien odaállnak majd melléd. Voltak buktatók, voltak elkeseredések, de valahogy olyan sima volt az út, és nagyon sokszor megfogták a kezem, mellém álltak, és úgy együtt szerettünk volna a munkatársaimmal, a művésztársaimmal egy valami csodát létrehozni, és az együttes erő az igenis képes minden akadályt legyőzni, és jó most már így közösen örülni ennek az eredménynek, hogy egyre többen követik ezt a példát, és nagyon megtisztelő azt éreznem, hogy ugye Németországban végeztem, Münchenben és Dortmundban, és hogy figyelik a munkásságomat, és szeretnék, hogy ha ennek a csíráit elvetném valahogy ott is, és elmondanám, hogy hogyan is lehetett – ahogy az előbb mondtuk – sikertörténet a ZeneVarázslat akár Magyarországon, akár a határon túli területeken, Kárpátalján, Erdélyben, és most reméljük, hogy majd Münchenben is.
A ZeneVarázslat név honnan ered?
A ZeneVarázslatnak volt egy elődje, a ZeneKépzelet, és nagyon jól rímel ez a két név, ugyanis akkor a turnék voltak a fókuszban, hogy a gyerekek figyelmét felkeltsük, tehát a képzeletük elinduljon. És aztán lett belőle egy ZeneVarázslat, mert most már ők jönnek, és varázsolnak nekünk. Hát most dióhéjban ennyi lenne, és biztos, hogy nagyon sok mindent kifelejtettem, de hogy én miért álmodtam meg a ZeneVarázslatot. Te miért álmondtad meg a Hangrózsát, Balázs?
Létre akartam hozni egy olyan közeget, ahol fiatalok, vagy akár az idősebbek is kötetlenebbül, szabadabban tudnak ismerkedni a klasszikus zenével, ugyanakkor próbálom beépíteni a zeneiskolákra jellemző előnyöket is.
És hogy jött maga az ötlet, Balázs? Tehát miért szeretted volna, honnan jött ez az indíttatás?
Pont a szabadság miatt, mert úgy gondolom, hogy sokak számára a kevesebb kötöttség jelenti a zenének a varázsát.
Én azt gondolom, hogy ez egy fontos kulcsmondat, és egy előny a szabadságban az idő az egy nagyon fontos tényező. Annyi minden lehetősége van ma már egy gyereknek, bármilyen szakkör, foglalkozás, és én úgy gondolom, hogy a mi gyerekkorunkban azt, hogy háromszor mentünk zeneiskolába, az beilleszthető volt. Azonban a XXI. században tényleg nagyon kell takarékoskodni az idővel a sok-sok tanulás mellett, és az egy fantasztikus dolog, hogy lehetővé teszitek, hogy mondjuk egyetlen délutánját szánja rá a zenére, de azt abszolút koncentrált módon.
Azt mindenképpen fontosnak tartom, hogy a kötetlenebb zenei foglalkozások mellett produkciók azért létrejöjjenek, mert ezek a fejlődés mérföldkövei, és nagyon jó utólag is visszatekinteni ezekre. Éppen ezért minden félévben rendezünk egy-egy növendékhangversenyt, ahol mindenn növendék – gyermekek és felnőttek egyaránt – megmutatják a tudásukat.
Nagyon nagy megtiszteltetés ért bennünket decemberben, hiszen Andrea elvállalta, hogy vendégünk lesz ezen a koncerten, és most arról kérdezem, hogy hogyan érezte magát ezen a növendékhangversenyen.
Hát remekül. Tehát az az igazság, hogy ezt nagyon szeretném megköszönni minél többször Nektek, mert valóban egy szép ajándék volt, és éppen akkor jöttünk haza Erdélyből, tehát Székelyföldön volt egy nagy turné, és azért az embert az fizikailag igénybe vette, hogy 10 órát vezetett haza, de amikor megláttam azt a sok-sok csillogó szempárt, és azt a lelkes várakozást, akkor az ember tényleg egy olyan energiát kap, hogy hát hegyeket képes elmozdítani, és az az igazság, hogy elég nagy programmal készültünk, és ott közben jött az ihlet, hogy melyik műveket is játsszuk, mi köti le a gyerekeket, a felnőtteket, és pontosan az jutott eszembe, hogy az olyan kedves volt, hogy ilyen csomagocskákat helyeztünk el a fa alá, hogy nem arról szólt ez a koncert, hogy mi milyen gyorsan zongorázunk, és mekkora bravúrokra vagyunk képesek, hiszen akkor a művész kerül az előtérbe, hanem pontosan azt szerettük volna, hogy a lelkükben üzenetekkel menjenek haza a gyerekek, a felnőtt zongorát tanulók, és nagyon örülök, hogy ilyen sok-sok pozitív visszajelzés érkezett, akár még később, képzeld, Balázs, Messengeren megkerestek a sorok között ülők, és ez nekem nagyon-nagyon jól esett, és azt láttam, hogy Ti egy igazi közösséget formáltok.
Tehát az egy fantasztikus dolog volt, hogy az egész pici, tehetséges gyerek mellett aztán azoknak is helyt adtatok, akik nem tudtak személyesen részt venni, tehát a videóik megjelentek, végighallgattuk a produkciókat, és aztán jöttek a felnőttek, és mindegyik növendékkel játszottál egy négykezest.
Mi azt hirdetjük, hogy együtt muzsikálni az a világ legjobb dolga. Egymásra feigyelni, és nem az elmagányosodás útján haladni, és az hogy Te leülsz velük, időt áldozol rájuk, és teljes jogú partnerként ott vagy mellettük, és nagyon szép volt egyébként az is, ahogy figyeltél rájuk, ahogy segítetted őket, ahogy tulajdonképpen ugye a tanár-diák párosnál például a zongoraversenyen igazi támasz vagy, és szerintem ez nemcsak Neked, nyilván Neked is, de a gyerkeknek egy életre szóló élmény lesz. Tanárral együtt muzsikálni, és csoda-darabokat együtt előadni, én köszönöm, hogy ezt megkaphattam ajándékként, és pontosan az jutott eszembe, hogy milyen szép, hogy tulajdonképpen a gyerekek kaphatnának ajándékot Karácsonykor, és ők ajándékoztak meg minket a Karácsony előtti utolsó napokban, ez valóban szép indulása volt az ünnepnek.
Az is különösen tetszett, hogy Nálatok nemcsak gyerekek muzsikálnak, hanem felnőttek visszatérnek ahhoz, amit gyerekként elkezdtek, aztán bizonyos okok miatt talán abbahagyták, lehet ez egy csalódottság, lehet időhiány, de most újra kedvet éreznek, és teljesen civil foglalkozást űző emberek, akik nagyon nagy felelősséggel bíró munkát végeznek, azok most az idejükből 2-3 órákat akár naponta odaszánnak, és Veled együtt játszanak, és gyönyörűen formálnak egy darabot, egyszerűen, ami nekem nagyon feltűnt, hogy a hangképzésre odafigyelnek, az igényességre, azt, hogy van egy indítás, egy levegővétel, hogy gyakorlatilag a zene az életük részévé válik, hiszen láttam a gesztusokból, láttam azokból a törekvésekből, és teljesen mindegy – ez is nagyon-nagyon szép üzenettel bírt – hogy akár hibák is előfordulhatnak, hiszen nem a perfekcionizmusról kell szóljon egy ilyen karácsonyi koncert, vagy bármilyen növendékkoncert, hanem a bátorságról és a szándékról, hogy ők valóban muzsikálni szeretnének, és valóban azt az áldozatot is válallják, hogy amikor annyi mindent kínál a világ, ők ott ülnek a hangszer mellett, és odaáldozzák az idejüket, és valóban nyitogatják a lelküket.
Aztán nekem az nagyon-nagyon tetszett, hogy a végén egy szólót is játszol, mert hogy megmutatod, hogy idáig is lehet fejlődni, és például ez a gesztus, hogy mindegyik ilyen nagy koncertre meghívsz egy általad tisztelt művészt, nagyon nagy örömmel mondtam igent, és bármiben így számíthattok is a továbbiakban rám, mert én azt gondolom, hogy ez a zenekedvelő és zeneművelő közönség kinevelésének az útja. Mindig hangsúlyozom, hogy ha nem nevelünk közönséget, akik valóban szeretik a klasszikus zenét, akkor nem tudjuk majd feltölteni a széksorokat mondjuk a nagy-nagy koncerttermekben, és itt pontosan azt láttam, hogy nagyon nagy örömmel várják akár a másik produkcióját, akár nagyon nagy izgalommal a sajátjukat, de ez egy fantasztikus dolog, hogy egy ügyvéd, egy orvos, vagy pedig egy egyetemi hallgató leül, és gyakorol, és próbálja magát kifejezni a hangszerén. Én nagyon köszönöm ezt az élményt, és nagyon-nagyom bíztatlak Titeket erre a munkára, mert nyilvánvalóan én itt a nagyon szép karácsonyi koncertet hallottam, és vehettem részt rajta nagy örömmel, de a munka nagy része az nem látható, és rengeteg energiátok, rengeteg álmotok benne van ebben a kezdeményezésben, s ez valóban példaértékű, és amit én ott láttam, hogy 15 ember mondjuk tényleg a legnagyobb örömmel, és a legnagyobb várakozással tekint arra, hogy Karácsony előtt megmutathassa a tudását, ez számukra egy örök élmény lesz, és a legnagyobb karácsonyi ajándék.
A növendékek produkciója mellett a tanári előadást azért tartom fontosnak, mert a tanár nemcsak szóban kell, hogy utat mutasson, hanem mind a gyakorlásról, mind a kiállásról személyes példát kell mutasson. És úgy gondolom, hogy egy tanár leginkább így lehet hiteles. Én is köszönöm Andreának, és kedves lányának, Lilinek, hogy elfogadták a meghívásunkat, és nagyon nagy örömmel láttunk Benneteket vendégül. Nagyon sok pozitív visszajelzást kaptunk a ZeneVarázslat és a Hangrózsa közös produkciójáról, mind a növendékeket, mind a közönség többi tagját meghatotta ez az előadás, és úgy gondoljuk, hogy ezzel nagyon nagyszerű karácsonyi ajándékot adtunk nekik.
Köszönöm szépen, és tényleg nekünk is nagyon nagy öröm volt a sok-sok visszajelzés, de különösen nagy ajándék volt az az ötlet, amit Neked köszönhetünk, Balázs, hiszen az, hogy egy hatkezes produkciót is hallhatott a közönség, talán ez volt a csillagszóró vagy a csúcsdísz a tetején, de olyan szép volt, ahogy ott hárman leültünk, és hát egy Rahmanyinov-muzsikával valóban pontot tettünk erre a gyönyörű koncertre, és annak is volt egy ilyen szimbolikus jelentése, hogy el lehet hárman is férni a zongoránál, hogy ha egy irányba tekintünk, és máris visszakanyarodunk az interjúnk első mondatához, hogy mi azért egy úton haladunk, és az mind a kettőnknek a missziója, hogy „Legyen a zene mindenkié”, ahogy Kodály Zoltán is mondta.
Bevallom, egy kicsit izgultam, hogy hogyan jön látre ez a hatkezes produkció, mert hát a koncertre készüléssel nagyon el voltunk foglalva, és Andrea is a ZeneVarázslat koncertjeivel, és találtunk egy fél órát az előző héten, amikor az Opera Zongoraterem jóvoltából bekéredzkethettünk ide, a Steinway & Sons bemutatóterembe, és azt a zongorát kipróbálhattuk, és azon a zongorán összejátszhattuk ezt a Rahmanyinov keringőt, amit végül is színpadra vittünk.
Én mondtam Neked, hogy nem kell izgulni, mert én azt gondolom, hogy ha az embernek együtt dobban a szíve, akkor biztos, hogy abból csoda lesz, mindenki megtanulta a saját szólamát, és aztán én úgy gondolom, hogy Te is azt tapasztaltad, hogy leültünk a hangszerhez, és az első pillanatban megszületett a csoda, és én nagyon boldog voltam, hogy valóban, így zeneileg is egy irányban gondolkodunk, és mindenki egyenrangú partner volt, én az nagyon élveztem, hogy a Lili is beleszólt, Te is mondtad, és én ott a középen ülőként összefoglaltam, hogy hogy is fog szólni ez a mű, és valóban nagy siker volt, és lehet, hogy ezzel a Nálatok tanuló gyerekeknek is kedvet ébresztettünk arra, hogy bizony-bizony még több négykezest játsszanak, vagy akár hatkezest is, mert együtt létrehozni a varázslatot, ahogy ezen a koncerten is történt, az valóban egy karácsonyi csoda.
Köszönöm szépen az interjút, és azt, hogy velünk voltál a koncerten, biztos vagyok benne, hogy még lesz közös munkánk.
Én is nagyon szépen köszönöm, és ez valóban egy szép felütése volt az új évnek, hadd ragadjam meg én is az alkalmat, hogy mindenkinek örömökkel, sikerekkel, áldásokkal teli, zenében gazdag, Boldog Új Évet kívánjak.
Én is hasonlóképpen mindenkinek Boldog Új Évet kívánok!
